2011. október 24., hétfő

Aggastyán-emlék

Leperegnek az évek,
elmúlnak csöndesen.
Mire rájönnél, mit érnek,
már túl leszel fél életen.

Mire megérted, amiről szólna,
már értelme sincsen,
amikor már erőd, az volna,
addigra elveszik minden.

Mire rájössz, hogy társ kell,
és nem alkalmi kapcsolat,
addigra mázolhatod festékkel
arcodon a szarkalábakat.

És ha azt hiszed, megtaláltad,
talán felnőttél Hozzá, végre,
akkor jössz rá, hogy kivénhedve
a mosolyod már Neki se kéne.

Pedig mennyi éjjel maradt,
és mennyi könny hullt Érte,
csak későn jöttél rá. Az a pillanat
égre van írva. Nem kőbe vésve.