2012. március 19., hétfő

Hazafelé

Robog, süvít a villamos. Az egyes.
Nem szép a tájkép. Se havas táj, se fenyves.
Recseg a hangszóró. Ez ma sem áldomás.
A fülembe zúgja, hogy "Árpád híd, metro állomás."
Nem számolom a perceket. Csak érnék már haza.
Hosszú nap után hosszabb lesz az éjszaka.
Tartanék már ott. Vár a tánc, az alkohol,
nem tudom hova megyek. Majd kikötök valahol.
Már érzem a hazautat. A hangszóró recseg.
A francokat... inkább haza se megyek.

Csillagszemű

Éjjel, amikor rámkacsint a hold,
és udvara felfedi az eget,
látni vélem millió közt is
azt az egy pár csillag-szemet.

Hajnal, amikor rámderül a nap,
és fénye betölti a teret,
az égre nézek, s látom, hogy
a szempár akkor is nevet.

Reggel, mikor a hőség rámomol,
és eső még imára sem ered,
az égre nézek, és mégis látom,
a szempárban a könnycseppeket.

Este, mikor nyugszik a város,
és én csöndben kémlelem az eget,
s csak az a szempár nem látja
azt, aki igazán szeret.