2011. november 17., csütörtök

Verset írok

Lezár az agy, ma már nem zakatol,
de a gondolat ott van még valahol,
csak elbújt. Kicsírázik majd, mélyről,
kitörölni nem tudom elmémből,
és majd formálódik, átalakul,
rím lesz szóból és sorokból
ritmus,
nem más ez, egy szerelmi aktus,
és gyermek születik belőle,
a legszebb, már tudom előre,
símogatom, dédelgetem, míg felnő,
aztán hagyom. Hadd leljen saját útra Ő,
mert elszakad, alkotójától elvál,
ma már nem zakatol az agy. Lezár.

Elindulni, megérkezni

Szeretni indultam,
de nehéz, nagyon nehéz
kettőnek embere lenni,
ha egy a másba belevész.

Keresni érkeztem,
de félek, nagyon félek,
hogy nem lelek mást,
csak azt, amit kérek.

Hallottan végezem,
de még élek, itt vagyok,
lélegzetem morzsáiban
magamból majd itt hagyok.