2011. július 31., vasárnap

Egy fedél alatt

Majd ha nem vagyok Veled s úgy alszol el,
akkor engedj álmodban magadhoz közel.
Majd ha minden reggel Mellettem ébredsz,
akkor is suttogd, hogy "csókoddal éltetsz."
Majd ha morcos vagyok, míg fő a kávé,
akkor is örülj, hogy nem vagyok másé.
Majd ha haza minden nap fáradtan érünk,
akkor is tudjuk, hogy Egymásból kérünk.
Majd ha az állandó mosolyt könny váltja fel,
akkor is győzz meg, hogy ne menjek el.
Majd ha egyszer mégis nincs Hozzád kedvem,
akkor is küzdj, és maradj Mellettem.
Majd ha közös az ágy és közös az emlék,
akkor is azt mondd, hogy "csak Veled lennék."

Azúr-gyilkos

Még gondolok Rád, néha-néha,
és az arcomon könny csorog.
Az ablakod még nyílni hallom
s a párkányon Veled ott vagyok.
Nézem a szemed, csillogó azúr,
vonásaid a fényben kisimulnak,
Ugrasz, repülsz a messzi égbe,
és átadod tested a múltnak.
Talán jobb lenne megőrizni
szárnyaid s a távoli eget,
de egy percre sem tudom feledni
a könnyben úszó azúr szemet.

2011. július 23., szombat

in.Somnia

Kattogó álom ringat az ébrenlétbe'
s tőlem kérdi, hogy még félek-e
mindattól mi álmom után vár,
az élet vagy a nagybetűs halál.
Már nem várja meg válaszom,
hisz jól ismeri nem múló bánatom.
Csak ringat tovább fojtogató karja,
a halált feledteti, az életet altatja.