Három gyerek

Nem érted, hogy nem kell? Ordítja,
s a babát a földre hajítja.
A porcelánmosoly megreped,
könny áztatja az üvegszemeket.

Mutasd! Mit hoztál? Hisz ez repedt.
Megint a gazdagéktól szedted?
Hozzávágja a fa tövéhez.
Úgy hiszi, a porcelánszív nem érez.

Nézd csak! Nézd mit találtam a réten!
Rohan boldogan, a kincs a kezében.
Apró markában is elfér, ahogy szalad.
Hisz a babából csak egy üvegszem maradt.

Ezerarc

Csöpp eső hull.
zivatar, zápor.
Percek futnak
messze a mától.

Állj meg mégis,
nézz körül.
Nézd a mosolyt,
míg örül.

Nézd az anyát,
hogy sirat
még háborúban
elhullott fiat.

Nézd a kertet,
hogy nevel
virágot, mi
most hervad el.

Nézd a várost,
mi összedől
népének minden
apró bűnétől.

Nézd az arcot,
ha lángol, éget,
a szerelmesét,
mi nem ismer véget.

Nézd a bátrat,
nézd a gyávát,
ki átvágná saját
gyermekének torkát.

Nézd az utat,
csöndes, poros,
Vándornak mégis
csak ez otthonos.

Nézd az eget,
ha kettéhasad,
minden szakadás
hegként megmarad.

Nézd a szemét,
szentjánosbogarát,
mi túlvilági álomból
riad majd Odaát.

Nézd a kezet,
min egy vonal sincsen,
Mert torztükörben leszel
ezerarcú minden.

Nézd hát, nézd,
addig, míg lehet.
Állj meg, és nézd
a Saját Életed.

Vörös ég alatt

Piszkos az ablak, poros a föld,
szétszórva minden a padlón hever.
Vörös az ég, dühöng, tombol
mindent sárral és vérrel kever.

Ahogy körülnézek, érzem már,
minden csak szemét és mind kacag.
El vagyok most veszve, tudom,
vörös ég és piszkos ablak alatt.

Ki tudja, meddig még,
de a vörös égnek foglya vagyok,
csak az álom szabadít,
ha fenn ezüst-kék hold ragyog.

Ajtóm kulcsra zárom,
nem jöhet be hát senki,
Jaj, ti kínzó napsugarak,
hagyjatok a vörösbe veszni!

Ha kín gyötör,hát ne fájjon tovább,
piszkos ablak, és por majd elfed,
Üvegkoporsó véd majd a föld alatt,
hogy így láthassak a vörös ég felett.

Éjfél

Az úgy volt, tudod,

amikor azt ígérted,

hogy elhozod nekem

a messzeséget,

hogy elmegyünk, messze,

tudod, régen úgy volt,

hogy várnak a csillagok,

és a kerek múlt-hold,

hogy csönd lesz, béke,

tudod, ezt mondtad nem rég,

de elfelejted a szavad,

s ígérni mégsem elég,

mert tudod, én tudom,

vagy hajdanában tudtad,

hogy nem hullik oly csillag,

mi elfedné a múltat.