2011. augusztus 18., csütörtök

Vakság

Vak vagy.
Nekem átok ez, neked áldás.
Nem látod, hogy nem érdekel más.

Jöttél

Eddig azt hittem, ismerem az érzést,
és hogy ilyen nem történik, csak egyszer.
És úgy, hogy meglátlak, végképp nem hittem,
de néznélek nappal és éjjel, még ezerszer.

Te jöttél, és én nem tudom, hova legyek,
eddig azt hittem, hogy így már nem fogok szeretni,
hogy ami volt, az örökké, egy életre szólt
hogy olyan, mint egyszer volt, már nem lesz senki.

Te jöttél. És mintha újra sütne a nap,
látom a sugarait, de te nem is sejted,
én azt hittem, hogy ennél nehezebb lesz
elrejteni előled ezt az új szerelmet.

2011. augusztus 15., hétfő

Barátok

Ki vigyáz rám, ha elveszek?
Ha te elmész, én hol leszek?
Kit látok majd, ha nem nézel?
Így nem láthatok más szemével.

Felhőbánat

Sötét van, és nagy a csend,
hajnalig ülök egymagam.
Agyatlanul, gondtalanul
fekszem az ágyamban.
Csillag-takaró alatt
bamba bámulóvá leszek,
s az elmúló napokhoz
egy új strigulát teszek.
Értelmetlen, barbár élet,
napok jönnek és elmennek,
lesz olyan is, ki elveszik,
de én megmaradok végtelennek.

2011. augusztus 1., hétfő

Sátántangó

Lebegsz a minden és a semmi között,
a lelked a testből már kiköltözött.
Bolyongsz lét s halál peremén,
senki nem tudja, hogy félsz, csak Te meg Én.
Tévedünk, de hisszük, leszel még Te,
hogy nem vesztél bele még az égi végtelenbe,
de visszaút nincs már, engedd, hadd menjen,
hadd hüljön ki a fény haldokló szemedben.

Im memoriam V.K.T.

Néha kell egy könny azokért,
akik nincsenek ma itt,
bár tudjuk, hogy nélkülük is
ugyanaz a zord szél süvít.

Néha kell egy ima azokért,
akik már elmentek,
mert nem tűnnek el nyom nélkül
sem a múlt, sem az emlékek.

És néha álom kell azokért,
kik már alszanak mélyen,
hogy megbocsájtsák
majd hibáik az égben.