2011. november 17., csütörtök

Verset írok

Lezár az agy, ma már nem zakatol,
de a gondolat ott van még valahol,
csak elbújt. Kicsírázik majd, mélyről,
kitörölni nem tudom elmémből,
és majd formálódik, átalakul,
rím lesz szóból és sorokból
ritmus,
nem más ez, egy szerelmi aktus,
és gyermek születik belőle,
a legszebb, már tudom előre,
símogatom, dédelgetem, míg felnő,
aztán hagyom. Hadd leljen saját útra Ő,
mert elszakad, alkotójától elvál,
ma már nem zakatol az agy. Lezár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése