Éjjel, amikor rámkacsint a hold,
és udvara felfedi az eget,
látni vélem millió közt is
azt az egy pár csillag-szemet.
Hajnal, amikor rámderül a nap,
és fénye betölti a teret,
az égre nézek, s látom, hogy
a szempár akkor is nevet.
Reggel, mikor a hőség rámomol,
és eső még imára sem ered,
az égre nézek, és mégis látom,
a szempárban a könnycseppeket.
Este, mikor nyugszik a város,
és én csöndben kémlelem az eget,
s csak az a szempár nem látja
azt, aki igazán szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése