Csöpp eső hull.
zivatar, zápor.
Percek futnak
messze a mától.
Állj meg mégis,
nézz körül.
Nézd a mosolyt,
míg örül.
Nézd az anyát,
hogy sirat
még háborúban
elhullott fiat.
Nézd a kertet,
hogy nevel
virágot, mi
most hervad el.
Nézd a várost,
mi összedől
népének minden
apró bűnétől.
Nézd az arcot,
ha lángol, éget,
a szerelmesét,
mi nem ismer véget.
Nézd a bátrat,
nézd a gyávát,
ki átvágná saját
gyermekének torkát.
Nézd az utat,
csöndes, poros,
Vándornak mégis
csak ez otthonos.
Nézd az eget,
ha kettéhasad,
minden szakadás
hegként megmarad.
Nézd a szemét,
szentjánosbogarát,
mi túlvilági álomból
riad majd Odaát.
Nézd a kezet,
min egy vonal sincsen,
Mert torztükörben leszel
ezerarcú minden.
Nézd hát, nézd,
addig, míg lehet.
Állj meg, és nézd
a Saját Életed.
egyre jobb vagy :D
VálaszTörlés