2011. május 8., vasárnap

Ezerarc

Csöpp eső hull.
zivatar, zápor.
Percek futnak
messze a mától.

Állj meg mégis,
nézz körül.
Nézd a mosolyt,
míg örül.

Nézd az anyát,
hogy sirat
még háborúban
elhullott fiat.

Nézd a kertet,
hogy nevel
virágot, mi
most hervad el.

Nézd a várost,
mi összedől
népének minden
apró bűnétől.

Nézd az arcot,
ha lángol, éget,
a szerelmesét,
mi nem ismer véget.

Nézd a bátrat,
nézd a gyávát,
ki átvágná saját
gyermekének torkát.

Nézd az utat,
csöndes, poros,
Vándornak mégis
csak ez otthonos.

Nézd az eget,
ha kettéhasad,
minden szakadás
hegként megmarad.

Nézd a szemét,
szentjánosbogarát,
mi túlvilági álomból
riad majd Odaát.

Nézd a kezet,
min egy vonal sincsen,
Mert torztükörben leszel
ezerarcú minden.

Nézd hát, nézd,
addig, míg lehet.
Állj meg, és nézd
a Saját Életed.

1 megjegyzés: