Piszkos az ablak, poros a föld,
szétszórva minden a padlón hever.
Vörös az ég, dühöng, tombol
mindent sárral és vérrel kever.
Ahogy körülnézek, érzem már,
minden csak szemét és mind kacag.
El vagyok most veszve, tudom,
vörös ég és piszkos ablak alatt.
Ki tudja, meddig még,
de a vörös égnek foglya vagyok,
csak az álom szabadít,
ha fenn ezüst-kék hold ragyog.
Ajtóm kulcsra zárom,
nem jöhet be hát senki,
Jaj, ti kínzó napsugarak,
hagyjatok a vörösbe veszni!
Ha kín gyötör,hát ne fájjon tovább,
piszkos ablak, és por majd elfed,
Üvegkoporsó véd majd a föld alatt,
hogy így láthassak a vörös ég felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése