Lebegsz a minden és a semmi között,
a lelked a testből már kiköltözött.
Bolyongsz lét s halál peremén,
senki nem tudja, hogy félsz, csak Te meg Én.
Tévedünk, de hisszük, leszel még Te,
hogy nem vesztél bele még az égi végtelenbe,
de visszaút nincs már, engedd, hadd menjen,
hadd hüljön ki a fény haldokló szemedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése