Sötét van, és nagy a csend,
hajnalig ülök egymagam.
Agyatlanul, gondtalanul
fekszem az ágyamban.
Csillag-takaró alatt
bamba bámulóvá leszek,
s az elmúló napokhoz
egy új strigulát teszek.
Értelmetlen, barbár élet,
napok jönnek és elmennek,
lesz olyan is, ki elveszik,
de én megmaradok végtelennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése