2012. április 9., hétfő

Dögkeselyű

Nini, nézz csak, kukucskálj
így ki a résen, az ablak alatt.
Láthatsz erre elrepülni nagy és
sötét, vijjódzó madarakat.

Éjbe bújva, lesben várva
nyelnek talléros emlékeket,
vágyra mennek, nem cafatra,
széttépik, mi nem létezett.

Tetemevő, dögevő keselyű
mind, ki repülni mer és tud,
sötét árnyként az éjszakába
könnyeket visz, álmokat lop.

Ne nézz az égre, úgysem látod
ott fent szállni a madarakat.
Temetőben, könnyeidben
találod majd leghamarabb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése