Itt vagy mellettem, vagy t’án már velem,
s én mégis mindig magamat figyelem,
ahogy az évek lassan elfogynak bennem.
Sosem vagyok ott, ahol lennem kell,
de hiába kérdem, az élet már nem felel.
Mindenki a saját keresztje alatt menetel.
Csak annyi biztos, hogy minden bizonytalan,
hogy magamhoz sincs egy őszinte szavam.
Elég egy pont és a világ kifordul alólam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése