Éjjeli merengés.
Ablakon kinéz és lát.
Szájat tát
és rácsodál az alatta elfekvő
kéjesen kelendő
utca megannyi fényére.
Tőle ezernyi fényévre
ragyog egy apró pont.
Egy csillag vagy mi az,
a réteg virág és giz-gaz
nyílik, de az nem ragyog.
Én a szobámban egy vagyok.
A Világ oly apró, mint egy óriás.
Szól az óra, kakukk, kakukk.
Hajnalodik, nem vitás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése