Pár szó, mi halkan csöppent
"Bárhol, csak itt ne többet..."
Rémálomszín virradat üvölt,
ébredés többé nem üdvözölt.
A lélek minden füstöt letüdőz.
Beszív, benntart, megfertőz.
Nem szól, de az álmosolyt felveszi,
ti meg kérdés nélkül hisztek neki.
Hát persze, így sokkal egyszerűbb..
Az utolsó darabka is a helyére került.
Végre összeállt az áhított kép,
s bár nem valós, mégis "oly szép".
Büszkén teszitek ki a falra.
"Végre a helyén van minden darabka"
s egyikőtök se látja lelki nyomorában,
hogy mit ábrázol a kép valójában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése