Fáradtság
Egy vázlat ül a székemen,
keresi színeit nesztelen,
s fel-felsóhajt keservesen.
Kismilliószor kezdtem már újra,
mindig ugyanoda hullva.
Csak ez az érzés múlna.
Vak penész rág agyamon.
Lassan felemészt, s én hagyom.
Talán eltűnök egy szép napon.
Zsong a fejem, nem tudom mit mondjak.
Üres és ügyetlen minden mondat.
Hagyj aludni! Talán majd holnap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése